A gyermeki mágikus gondolkodás

A gyermek világa természetes módon átszőtt mágikus gondolkodással. Ő még nem választja el élesen a képzeletet a valóságtól – számára a két világ egybefonódik, mint egy folyó és annak tükröződése. Ebben a térben a gyermek még szoros kapcsolatban áll a lélekvilággal, azzal az erőtérrel, ahonnan jövünk – és amelyet a felnőttek sokszor elfelejtenek.

A családállítás rendszerszemléletében a gyermek különösen érzékeny a családi mező finom rezgéseire. Nemcsak a jelenben zajló történéseket érzékeli, hanem a múlt feldolgozatlan történeteit is, amelyek még hatnak. A mágikus gondolkodás egyik mélyebb értelmezése szerint a gyermek próbál „varázslattal” oldani, gyógyítani, visszafordítani olyan dolgokat, amelyek valójában nem az ő felelőssége – de ő szeretetből vállalja.

Például, ha egy gyermek azt hiszi, hogy ha elég jó lesz, akkor anya újra boldog lesz, vagy ha erősen kívánja, a szülők kibékülnek – akkor a mágikus gondolkodás egyfajta gyermeki gyógyító kísérlet. A gyermek így próbál rendet tenni egy olyan rendszerben, amelynek mélységeit még nem értheti.

Spirituális szempontból ez a mágikus látásmód lehet kapu a magasabb dimenziókhoz. A gyermek „emlékszik” – nem szavakkal, hanem érzéken keresztül – egy olyan világra, ahol minden egységben van.

A családállítás azt is tanítja: mindenki a helyén, minden rendben. A gyermek mágikus világa akkor válik valódi erőforrássá, ha a felnőttek is elfoglalják a saját helyüket a rendszerben, és nem terhelik a gyermeket érzelmi, energetikai felelősséggel.

Amikor a gyermek mágikus történeteket mesél, láthatatlan barátokkal beszélget, vagy szívből hisz a csodákban – akkor valójában a lélek üzen, hogy még mindig van kapcsolat a forrással. Nem a gyermeket kell „kijavítani”, hanem a rendszert megtisztítani, a múltat helyretenni, hogy a gyermek szabadon nőhessen, ne a család terheit cipelje – hanem a saját életét élje.