A gyermeki mágikus gondolkodás

Szerettem volna mindenképp egy blogcikket erről a témáról. Saját felismeréseim nyomán, visszagondolva korábbi működésemre párszor szembesültem ilyen félreértésből kialakult hitrendszerrel, automatikus reakciókkal. Amik felnőtt korban bizonyos helyzetekben túlreagálásként érzékelhetők, vagy nagyon nem odaillők, és a helyzetekben a másik fél csak tűnödik hogy ez vajon honnan jött? vagy miért is így reagáltunk?

Hogyan is alakul ki a gyermeki mágikus gondolkodás?

Gyerekként: teljesen természetes 

Adódik a mindennapi élethelyzet: Apa  fáradt és dühös, és Anya szomorú – ezek a finom rezgések az otthoni légkörben a gyermek számára azonnal érzékelhető. A megváltozott hangulatot vagy megromlott kapcsolatot Ő is érzi, hamar összekapcsolja, és már indul is a kis belső hang a fejében, „Biztos miattam történt.” – Ismerős mondat? 

Sokszor nem is tudjuk, honnan jön. Csak ott van. Automatikusan.  A gyökere gyakran nem más, mint a gyermeki mágikus gondolkodás — csak éppen nem fejlődött tovább. 

Gyerekként logikus volt így működni:  „Ha elég jó leszek → minden rendben lesz” 

Mert a gyerek világában az történik, amit ő átérez. Nincs még éles határ „én” és „mások”, „belső” és „külső” között. 

Ez segít neki eligazodni, alkalmazkodni az életben, vagy éppen a túlélés kulcsává válik. Ez a működés, ez a kis belső íratlan használati útmutató az élet dolgaihoz, könnyen előfordulhat hogy  később is rutinszerűen ide nyúl hasoló helyzetekben, mert „egyszer már működött”, és észre sem veszi, beleragad.

Amikor gyerekként mindent magunkra vettünk – és ezt felnőttként sem tesszük le 

Ha ez a működés nem finomodik, nem alakul át reálisabb gondolkodássá, akkor felnőttkorban így jelenik meg: 

• Túlzott felelősségérzet

„Ha valaki rosszul van, biztos én rontottam el.” 

Magadra húzod mások érzéseit, hangulatait, döntéseit — még akkor is, ha semmi közöd hozzá. 

• Állandó bűntudat 

Olyan dolgokért is rosszul érezheted magad, amik nem a te hatáskörödbe tartoznak. 

Mintha lenne benned egy belső hang:  „Dolgozhattál volna jobban ezen.” 

• Kontroll illúzió 

Egy rejtett hit:  „Ha mindent jól csinálok, nem történhet baj.” 

Ez kívülről precizitásnak, perfekcionizmusnak látszik — belül viszont szorongás. 

• Kapcsolati nehézségek 

• • túlkompenzálás („csak nehogy megbántsam”) 
  • határok hiánya 
  • mások kedvéért való önfeladás 

Mintha folyamatosan „el kellene kerülni” valamit. 

Ilyenkor valójában a gyermeki logika megmarad. „Ami történik → összefügg velem → tehát én okozom vagy meg tudom akadályozni.” Ez egy nagyon erős torzító narratíva. 

Hogyan lehet ebből kilépni? 

Nem az a cél, hogy „megszüntesd” ezt a részed. Hanem ha felismerted finoman újratanítsd. 

Kérdezd meg magadtól:   „Biztos, hogy ehhez közöm van?” 

Egyszerű kérdés — de sokszor megállítja az automatikus bűntudatot. 

Tanuld meg különválasztani: 

Adj új segítő belső hangokat, mondatokat magadnak

• ami az enyém „Nem kell mindent kontrollálnom ahhoz, hogy biztonságban legyek.”

• ami nem az enyém „Ez nem rólam szól.” „Lehet, hogy valaki rosszul van, és ez nem az én hibám.” 

Ez sokaknak az egyik legnehezebb, de legfelszabadítóbb lépés. 

Felnőttként: Hogyan is működik jól?

A gyermeki mágikus gondolkodás szerinti működést már felismerve, átdolgozva, egészséges énhatárokat megtartva, kialakult egészséges, arányos, reális felelősségérzettel, egyensúlyi állapotban:

• mások érzései nem a te felelősséged,
• viselkedésük eredménye lehet a belső világukban megélt hiányokból amit rád projektálnak – de ez az Ő műsoruk! – persze nehéz különválasztani ha belevonnak a játszmákba
• nem tudsz mindent kontrollálni 
• nem minden történik „miattad” 

De ezt nem elég tudni fejben — ezt át is kell írni belül, hogy érzésből tudd működtetni.

És a legfontosabb… 

Ez a működés nem „hiba”. Ez egy gyerekkori túlélési stratégia volt. Valamikor tényleg segített. 

Csak most már szűk lett.

 És a jó hír: ahogy egyszer kialakult, úgy át is formálható. 

Lassan. Tudatosan. Egy-egy felismeréssel. Az ilyen módon berögződött nézőpontok a családállítás módszerével felismerhetők.