Miután elhoztuk időben a helyszínre a testünket, lelkileg is megérkezünk: egy kis ráhangolódás következik. A nyitókör során mindenki elmondja hogy van, és milyen szándékkal érkezett – mindenkit meghallgatunk, összehangolódunk. Ekkor mondhatjuk hogy megérkeztünk a csoportba. 

Az állító hozza a csoportnak a feldolgozandó témát, az elakadását amit az életében tapasztal. Ezt a témát az állítás elején röviden átbeszéljük, a szándék megfogalmazással pontosítjuk. Ezáltal tud kiélesedni a tér, beindul a csoportlelkiismeret vagy kollektív tudattalan, és ‘elkezd működni a mező’. Ebből a testérzetek figyelésével, finom belső folyamatok megnyilvánulásával (akár mozdulatokkal akár elmondott érzésekkel) hagyjuk, hogy a probléma megmutassa magát.

Az állítás kezdetén a témahozó kiválasztja a képviselőket, vagyis felkéri hogy képviseljék a kibontakozó történetben a szerepeket (pl önmagát,  a problémáját, testvérét vagy szülőjét). Testérzeteket megfigyelve a belső érzésekre fókuszálunk, feltérképezzük a kapcsolódások minőségét – általában kevés beszéddel. A képviselők elmondják hogy érzik magukat, hogy vannak egymással, ezáltal mutatkozik meg a dinamika.
Segítők gyakran maguk is mély megéléseket tapasztalnak az állító történetéhez kapcsolódva, és ezáltal rálátnak saját belső folyamataikra, kérdéseikre is.

A családállítási alkalom végén a zárókörben megosztjuk megéléseinket, felteheted kérdéseidet akár nekem, akár más jelenlévő csoporttagnak, ami sokat segít abban hogy a látottak megfelelően épüljenek be és kerüljenek feldolgozásra. Ezután napokig érlelődhet a folyamat. Kérdéseiddel bármikor visszajöhetsz. Tudatos rálátással a folyamaidra valódi változást indíthatsz el – ebben végig támogatlak.